egyidejűség [gy-i] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az egyidejű melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Az események egyidejűsége.
2. (nyelvtudomány) Az a viszony, amelyben a melléknév állítmányával kifejezett folyamat v. állapot ugyanabban az időben megy végbe, ill. áll fenn, mint a főmondat állítmányával kifejezett folyamat v. állapot. || a. (nyelvtudomány) Hasonló időbeli viszony ugyanazon mondat igenévi bővítménye stb. és állítmánya közt.
egyidejűségi.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.