egyik-másik
egyik-másik [ëggyikmásik] névmás, határozatlan
I. (melléknévi) Több közül néhány egyenként tekintett <személy v. dolog>; némely(ik), egynémely. Egyik-másik osztálytársam már megnősült. Egyik-másik könyvem elveszett. Egyik-másik alkalommal valóban jól éreztem magam.
II. (főnévi) egyiket-másikat [ëggyiket-], (ritka) egyike-másika [ëggyike-] Egyik-másik személy <a szóban forgók közül>; némely ember; egyesek. A vendégek jól mulatnak ugyan, de egyik-másik már készül elmenni. A cselédek közül egyik-másik csapkodta a markát, hogy ő így nem megy, úgy nem megy. (Tolnai Lajos)
