egynemű
egynemű melléknév -bb
1. (ritka) Vkivel, vmivel együtt ugyanahhoz a nemhez [1] (1) tartozó, azonos nemű <személy(ek), állat(ok)>. Egynemű gyermekek. A miliő hihetetlen gyorsan okoz öröklési értékeket … Négy pontot az ellenkező nemű szülő, tehát fiúknál az anya származtat le, hármat az egynemű, tehát az apa. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, állattan, növénytan) Ugyanabból a nemből [1] (5) való, származó, egy nemhez tartozó <lény, főként állat>. A farkas és a kutya egynemű állat. Minden emberek csak egyneműek. (Berzsenyi Dániel)
3. (tudományos) Jellemző tulajdonságaiban vmivel egyező, azonos jellegű, fajú <dolog>; anyagában, összetételében egységes; egyféle, egyfajta. Egynemű elektromosság; egynemű testek. Csak egynemű mennyiségeket lehet összeadni.
egyneműség.
