egynyelvű
egynyelvű [ë-e] melléknév
1. (ritka) Olyan <személy>, aki csak egy nyelven beszél. || a. Olyan <emberi közösség>, amelynek minden tagja ugyanazon a nyelven beszél. Egynyelvű falu, ország.
2. Egynyelvű szótár: olyan sz., amely vmely nyelv szavait, kifejezéseit ugyanazon a nyelven magyarázza, értelmezi. A magyar nyelv értelmező szótára egynyelvű szótár. || a. (ritka) Olyan <könyv, kül. görög és latin remekírók vmely kiadása>, amelynek eredeti szövege mellett nincs párhuzamos fordítás. A klasszikusokat egynyelvű kiadásban olvasta.
egynyelvűség.
