egyszeriben [ë-ë-e] határozószó, (népies) egyszeribe [ëtyszëribe v. ëccëribe]
Késedelem és előkészület v. átmenet nélkül; azonnal, rögtön. Egyszeribe futok, csak felöltözöm. (Vörösmarty Mihály) Egyszeribe elment attól a labancnak a verekedő kedve. (Jókai Mór) || a. Hirtelen elhatározással. Menyhért úr egyszeriben készen volt a lovakat megtekinteni. (Jókai Mór) Megragad egy lánykát, egyszeribe, sebten. (Tolnai Lajos)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.