egyszerűség
egyszerűség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az egyszerű (1–5) melléknévvel kifejezett tulajdonság. Gyermeki, nemes, paraszti, természetes egyszerűség. || a. Vkinek, vminek egyszerű volta. A gép, a szerkezet egyszerűsége; ruházatának, megjelenésének egyszerűsége; a feladat, a kérdés, a művelet, a példa, a számítás egyszerűsége; életmódjának, szavainak egyszerűsége. Egyszerűsége feltűnt a divatos, előkelő társaságban. Maga a megtestesült egyszerűség. [A] szenvedély nyilvánulása … nagyszerű a maga szinte biblikus [= bibliából ismert] egyszerűségében és elementáris voltában. (Ambrus Zoltán)
2. Egyszerű állapot, életmód. Egyszerűségben él. Az egyszerűséget kedveli. Magánéletében a puritán egyszerűséget követte. (Jókai Mór) Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség! (József Attila)
