együttes
együttes [ëggyüttes] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Több személy által közösen birtokolt. Együttes birtok, tulajdon.
2. Valamennyi érdekelt fél együttműködésével közösen, egyszerre tartott, rendezett. Együttes gyűlés, ülés.
3. Vmely csoport tagjainak közös elhatározásából származó v. azonos cél érdekében történő, azonos célú <megnyilatkozás, cselekedet>. Együttes aláírás, elhatározás, fáradozás, fellépés; együttes jegyzék: több kormány által közösen intézett j. vmely kormányhoz; együttes támadás. || a. (régies) Több részletből összetett v. összetevődő <jelenség>; közös. A fiatal irodalom együttes erővel kezdte meg működését. (Jókai Mór) A zúgó ércek együttes, magasztos zengésétől az egész padlás minden ízében rengett. (Kuncz Aladár)
4. Vmely közösség minden egyes tagjára kiterjedően érvényes <dolog>. Külön-külön és együttesen. Együttes felelősség.
5. (ritka) Olyan <tevékenység>, amelyben fiúk és lányok, férfiak és nők együtt, egy helyen, egy osztályban vesznek részt v. részesülnek. Együttes nevelés.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] <Színházban, zenekarban, a sportnak vmely ágában v. másutt> együttműködő, összeszokott csoport. Drámai, énekkari, népi, operai együttes. Az együttest jól összehangolta. Az énekest a házi együttes kíséri. Ez a vígjáték …, melyet a Burg-színház vendégművészei kitűnő együttesben mutatnak be, elmés munka anélkül, hogy eredeti volna. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): énekegyüttes; szalonegyüttes; színészegyüttes; táncegyüttes.
