együttjár
együttjár tárgyatlan ige
Együttjár vmivel: vminek kísérő jelenségeként fordul elő; velejár. A betegséggel sokszor együttjár a láz. A felelősség együttjár a vezető állással. Ez együttjár a foglalkozásával. Ami pompa, szép, kecses van … ez a dús léttel jár együtt. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Azok az aprólékosságok, amelyek új életemmel együttjárnak, nemcsak lefoglalnak: el is szórakoztatnak. (Ambrus Zoltán)
együttjárás; együttjáró.
