éhínség
éhínség [éínség v. éhínség; h-í] főnév
A társadalom minden v. igen széles körére kiterjedő (s általában nyomorúsággal, betegségekkel, járvánnyal járó) éhezés. Dühöng az éhínség. Enyhíti az éhínséget. A háború éhínséget okozott. A sok szerencsétlenségből, … döghalálból, éhínségből legkevesebb jutott a székelyföldre. (Jókai Mór) Szállásainkon éhínség, fegyver, | vakhit és kolera dúlt. (József Attila)
éhínséges.
