éhkopp
éhkopp [ékopp] főnév -ot, -ja (többes számban ritka) (népies, tréfás)
Váratlanul jött, gyak. huzamosabb éhezés. Éhkoppon marad: éhes marad, fölkopik az álla. Kiállta az éhkoppot. Szolgált éhkoppban, rongyokban. (Jókai Mór) Ha van pár pengője, azt elpazarolja, olyankor zabálnak, azután jön az éhkopp. (Nagy Lajos)
Szólás(ok): nyeli az éhkoppot: koplal, éhezik.
