ejtés
ejtés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (rendsz. határozóval) Általában az a folyamat, cselekvés, hogy vki ejt vkit, vmit. Az üveg földre ejtése; csapdába, fogságba ejtés.
2. (nyelvtudomány) Beszédhangnak vmilyen módon való képzése, vmely szónak v. a szavaknak, mondatoknak bizonyos hangképzéssel való mondása: kiejtés. Akadozó, dadogó, halk, hangos, hibás, idegenszerű, jó, rossz, szép, tájnyelvi, tiszta ejtés; ® ernyedt v. széles ejtés; ® feszes v. szűk ejtés; a hangok helytelen ejtése; némelyik szó érthetetlen ejtése. || a. (nyelvtudomány) Vkinek az ejtése: az a mód, ahogyan vki a hangokat, szókat általában ejti; kiejtés.
3. (sport) A labdának puhán, rövid ívben való továbbítása. Ügyes ejtéssel juttatta a labdát a hálóba.
Szóösszetétel(ek): ejtéskönnyítő; ejtésmód.
ejtésű.
