ékelődik
ékelődik [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék v. (-jön)
1. (ritka) <Éles, hegyes tárgy> ékszerűen, egyenesen, erőteljesen vmibe behatol, s ott szilárdan megáll. A gránátszilánk a falba ékelődött. A kard a két borda közé ékelődött. || a. Vmik közé ék alakban benyúlva, beszögellve helyezkedik el, van. A tó a két hegy közé ékelődik.
2. (átvitt értelemben) Vkik, vmik közé ékelődik: két olyan fél közé, akik, amelyek közvetlenül is tudnának érintkezni, jogosulatlanul, feleslegesen, zavaróan v. károsan befurakodik, ott helyet foglal, szerepet játszik. A bürokrácia a hatóságok és a dolgozók közé ékelődik. A felesleges közvetítő kereskedelem a termelő és a fogyasztó közé ékelődik.
Igekötős igék: beékelődik; beleékelődik; közbeékelődik.
ékelődés; ékelődő; ékelődött.
