ékesít
ékesít [ë v. e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë] -ni v. -eni [e] (választékos)
Általában ékessé tesz.
1. Ékesít vkit, vmit (vmivel): vkire, vmire vmilyen díszt tesz; díszít. Nyakát gyönggyel ékesíti. A termet virágokkal ékesíti. Nékem a sors csak virággal Ékesítse kalapom. (Petőfi Sándor) Gyémántot, gyöngyöt fűzök szép nyakadra, Nem, mintha ékesíteni akarnám, De mert méltóbb helyen már nem ragyoghat. (Madách Imre) || a. Vmi ékesít vmit, vkit: vmi díszként van vmin, vhol. A mennyezetet freskó ékesíti. A verandát virágok ékesítik. Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart. (Petőfi Sándor) Fél magyar, fél német ruha ékesítette a kevély nagy tartású írót. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben) Ékesít vmit vmivel: <írásművet, beszédet> az esztétikai hatást fokozó, rendsz. stilisztikai elemekkel, részletekkel lát el. Beszédét költői idézetekkel ékesítette. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Tulajdonság> becsessé, értékessé tesz vkit. Dicsőségedet, mely ékesített, átokká változtattad magadon. (Jókai Mór)
Igekötős igék: felékesít.
ékesítés; ékesített; ékesítget; ékesíthető; ékesítő; ékesíttet.
