elaggott
elaggott [l-a] melléknév -an, -abb
1. (irodalmi nyelvben) Késő öregségre jutott, nagyon megöregedett, egészen agg <személy>. Hű tanya ez a szív. … Elhagyott, elaggott Szüleim egyetlen Lágy párnája ez. (Petőfi Sándor) Összegyül a tenger néző, Hinni a csodába, melyet Egy elaggott, sírba hajlott Ösz tatárnak nyelve hirdet. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, ritka, költői) Erejét vesztett, bágyadt <természeti jelenség>. Egyszer, mint a zápor, kezdenek rászállni Az elaggott ősznek gyenge szép leányi. (Arany János) Az őszi nap elaggott fénye beragyogta a kosarat. (Mikszáth Kálmán)
elaggottság.
