elbízza magát
elbízza magát
<Személy> egyre jobban bízik képességeiben, körülményeiben, úgyhogy mind többet tart önmagáról, s ennek megfelelően egyre önhittebben viselkedik, ill. mindig merészebb lesz, s egyre több olyasfélét enged meg magának, amit kezdetben nem v. alig mert volna megtenni; elbizakodik. Az ifjúsági bajnok két győzelem után elbízta magát. Amikor első kis lopásait nem vették észre, elbízta magát, és egyre nagyobb értékeket emelt el. Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát. (Széchenyi István) Nehogy magad elbízd, Etelét bevárván. (Arany János) Szerencséje, hogy olyan lusta ember volt; különben még nagyon elbízta volna magát. (Krúdy Gyula)
