elbuktat
elbuktat tárgyas ige
1. Elbuktat vkit: okozza, hogy vki hirtelen nagy erővel elessék. Gánccsal elbuktatja.
2. (iskolai, bizalmas) Megbuktat. Elbuktatták számtanból.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Személyt, mozgalmat> megakadályoz abban, hogy célját, törekvéseit megvalósítsa. Elbuktatta a mozgalmat. Ember nem buktat engem el soha. (Jókai Mór)
elbuktatás; elbuktatható; elbuktató; elbuktatott.
