élc főnév -et [ë v. e], -e [e] (régies, választékos)
1. Szellemes, gyak. csúfolódó v. gúnyos megjegyzés; humoros, nevettető mondás, rendsz. személyes éllel. Szikrázó, találó élc. A tisztek … úton-útfélen … élceket faragnak reám. (Herczeg Ferenc)
2. Csattanóval végződő, rövid, nevettető, kitalált történet, rendsz. párbeszédes formában; vicc. Csintalan, sikamlós élc. Társaságokban … élcekkel fűszerezett beszédei által tünteti ki magát. (Jókai Mór) Észrevette … arcán a kedvetlenséget, és egy léha élccel akarta elütni a dolgot. (Herczeg Ferenc)
3. Elmésség, szellemesség, humor. Tréfáiban nem volt semmi élc. Mint látom, itt a jókedv elborúlt, Bor nincs-e már, vagy elfogyott az élc …? (Madách Imre) Hiába volt tele humorral és élccel, … mindig csak a legrosszabb tanulókkal barátkozott. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek):élckedvelő.
élcel; élces.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.