elcsépelt
elcsépelt melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <gabona v. más szemes termény>, amelyből a szemet cséppel, ill. cséplőgéppel, kombájnnal kiverték. Elcsépelt árpa, búza, rizs; elcsépelt bab, borsó, lencse.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, akit jól elvertek, alaposan helybenhagytak. Az elcsépelt atyafi alig tudott lábára állni.
3. (átvitt értelemben) Olyan <szellemi termék>, amely a gyakori emlegetés, használat folytán érdekességét, újdonságát elvesztette; megunttá vált; elkopott, agyoncsépelt. Elcsépelt adoma, dallam, frázis, jelszó, közhely, szólam, szónoki fogás, színpadi jelenet, téma. A féltékennyé tevés intrikája nagyon elcsépelt, de azért még mindig hatásos. (Ambrus Zoltán)
elcsépeltség.
