elégedett [ë-ë-ë v. e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki azzal, amije van, beéri, többet, mást nem kíván, állapotával meg van elégedve. Sorsával elégedett ember. || a.(Ön)magával elégedett: öntelt, önhitt <személy>. Nagyon elégedett magával. || b. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely rajta kívül álló, tőle független dologgal, vkinek a tettével, teljesítményével, munkájával, magatartásával, megnyilatkozásával meg van elégedve, azt jónak, megfelelőnek tartja. Gyermekeinek szorgalmával elégedett apa; elégedett az áru minőségével, az ebéddel, az előadással, az ellátással, az osztály felkészültségével.
2. (Vmivel való) megelégedésre valló <megnyilvánulás>. Elégedett mosoly. Elégedetten bólintott. Egymásra nevettünk elégedett örömmel. (Kaffka Margit) A gyík tátogott, lustán s megdagadva, | és ártatlanul és elégedetten | nézett föl rám. (Szabó Lőrinc)
elégedettség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.