eléget
eléget [l-é] tárgyas ige
1. Meggyújtva v. tűzre téve elhamvaszt, eltüzel, elégni enged vmit. Faágat, gazt, szalmát eléget. Sok fát, szenet elégettek ezen a télen. A kert lábjában elégették a hernyófészkeket. A szakítás után elégette a szerelmes leveleket. || a. <Személyt> úgy végez ki, hogy nagy tűzön megégeti (1). Máglyán elégették a boszorkánynak hitt asszonyt. Giordano Brunót, az orléans-i szüzet, Savonarolát, Servet Mihályt elégették. Nem hallottátok Dózsa György hirét? | Izzó vas trónon őt elégetétek. (Petőfi Sándor) Phalaris régi szicíliai zsarnok volt, aki áldozatait ércbikában égette el. (Kuncz Aladár) || b. <Holttestet> elhamvaszt. Tetemét elégették a krematóriumban.
2. <Ételt> kelleténél jobban megsüt. A pék elégette a kenyeret. Sütéskor elégették a húst. || a. (műszaki nyelv) <Anyagot, gépet, munkát> túlhevítéssel tönkretesz. Elégette az acélt, a vasat. Forrasztáskor elégette a zománcozást. Helytelen kapcsolással elégette a motortekercselést. || b. (népies) <Forró anyag, folyadék vmely testrészt> megéget (4a). Elégette nyelvét, száját a forró leves. || c. (műszaki nyelv) Maró anyag hibás alkalmazásával <vmely anyagot> használhatatlanná tesz. Pácolásnál elégette a bőrt.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Szenvedély> elpusztít vmit. Nem láthatom miattad a tavaszt, Elégeté hő szenvedélyem azt. (Vörösmarty Mihály)
elégetés; elégetett; elégethető; elégető; elégettet.
