eleje [e-e-e] főnév ..jét (személyragos, főleg egyes szám 3. szben)
1. Vminek elöl levő, elülső része <rendsz. a hátuljával szemben>. A ház, a nézőtér eleje. A nemes vérű állat elejét finoman megemelve, szökött át a két öles árkon. (Vas Gereben) Megtörülte száját inge elejével. (Arany János) || a. <Haladó nagyobb csoportnak, tömegnek, menetnek> a haladás céljához már közelebb levő, elöl haladó része. A felvonulás, a menet eleje. Ha … a karaván elején vagy a végén kiabálás támadt, a levegőbe volt szokás sütni a pisztolyt. (Tömörkény István) || b. Vminek vmely kiinduló ponthoz v. a bejárathoz közel eső része. A folyosó, az utca eleje. || c. Vminek az a része, ahol kezdődik. A könyv, a regény, a vers eleje. Minden mondatának volt eleje és vége. Kerek szép szólamok kacskaringóztak a levegőben. (Kosztolányi Dezső)
2. <Időben, időbeli jelenségben> kezdeti szakasz, kezdet. A beszéd, az év, a hónap, a nyár eleje; a (XIX) század elején; elejéről kezd valamit; elejét ® állja vminek; elejét ® veszi; elejétől fogva; elejétől ® végig. Soha a világ eleje óta nem merült föl köztük semminemű vitás kérdés. (Mikszáth Kálmán) Március elején engedett az idő. (Kaffka Margit) Őseiket a felvidékről telepítették ide a tizennyolcadik század elején. (Nagy Lajos)
3. (népies) Vminek színe-java, legjelesebb, legkiválóbb része. ®Réz eleje. Zsindelyezik a kaszárnya tetejét, Mind elvitték a legénység elejét! (népköltés) Megtartották a nagy gazdag keresztelőt: ott volt a környék eleje. (Tolnai Lajos) Fösvény volt kelmed, szívtelen, gőgös. A világ elejének képzelte magát. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.