elektromosság [ë-ë v. e-e] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (fizika)
1. Az energiának az a formája, amelyet az elektronok áramlása hoz létre, s amely mechanikai, hő-, vegyi, mágneses, fiziológiai és indukciós hatásokban nyilvánul meg; villamosság. Dinamikai, indukált, sztatikus elektromosság; mesterséges, természetes elektromosság. Dörzsöléssel elektromosságot hozott létre. Az elektromosságot a fémek jól vezetik. Az egynemű elektromossággal töltött testek taszítják egymást. Elektromossággal gépek hajthatók. A világítás … kísérteties volt, a levegő tele elektromossággal. (Babits Mihály) Hallócsővel hallgatták a szívet, tudtak repülni, s elektromossággal tüzesített tűvel operáltak. (Nagy Lajos) || a. Az ezzel foglalkozó tudomány v. tantárgy. Az elektromosság szakértője.
2. Elektromos töltés. Egynemű, különnemű elektromosság; negatív, pozitív elektromosság; az elektromosság áramlása, feszültsége. || a. Vmely anyagnak, tárgynak az a jellege, hogy elektromos töltése van. A borostyánkő, a megdörzsölt fésű elektromossága abban nyilvánul meg, hogy …
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.