elér
elér [l-é] ige
1. tárgyas <Távolabb v. magasabban levő tárgyat, személyt> megérint, kezével, ujjával beleütődik, v. képes megérinteni, beleütődni. Nem érem el a felső polcot. Állj székre, akkor eléred. Annyit eszik v. iszik, hogy az ® ujjával is eléri. Abban a kicsi kis tügyi házban … még én is elértem az ujjammal a mestergerendát. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (választékos) <Fegyver, golyó> eltalál s rendsz. megsebez, v. képes eltalálni vkit, vmit. Rettenetes Viddint pedig a sok fegyver eléri. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Elér vkit: hatalma, befolyása, hatásköre addig terjed, hogy vkire hatni, vkit kényszeríteni tud. Berkembe te kincset emelni [= kiemelni] szökél, Ím mostan elére hatalmam. (Kisfaludy Károly) Az íróasztal … bástyám volt, ahol ellenségeim el nem értek. (Jókai Mór) || c. tárgyas (átvitt értelemben) Eléri vkinek, vminek a keze: vmely felsőbb hatalom előbb-utóbb megbünteti. Eléri a törvény vaskeze. Elérte Isten bosszuálló keze Gyilkoló vasától négy dühös magyarnak. (Arany János) Van miatta nagy aggodalom … Nem követett-e el valami olyan főbenjáró bűnt, amiért a hatóság büntető kezei elérték? (Jókai Mór)
2. tárgyatlan Elér vmeddig: <vki v. vkinek a karja, keze> van olyan hosszú, v. olyan helyzetben van, hogy vmely távolabb v. magasabban levő tárgyat meg tud érinteni, meg tud fogni. A létra tetejéről elérek a mennyezetig. A te kezed nem ér el idáig. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Némely érzékszerv, jelenség v. emberi intézmény, törekvés> érzéklő, ható képessége, ill. hatásköre, befolyása vmeddig kiterjed. Ameddig a szem, a tekintet elér: a látókör szélső határáig. Az ellenség kémszervezete messzire elér. [Szegedre, Kolozsvárra] a rokonok ármánya el nem érhet. (Mikszáth Kálmán) Ez valami olyan ijedség volt, hogy idáig elér a rezgése. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan Elér vmeddig: <tárgy> olyan hosszú, hogy bizonyos megadott határ(vonal)ig terjed. Ez a szőnyeg elér a szoba túlsó végéig. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Elér vmit: van olyan számos, olyan nagy, mint vmely meghatározott mennyiség. Ez az osztály nem éri el a létszámot. A csapadék évi mennyisége eléri a 600 mm-t.
4. tárgyatlan Elér vhova, vmeddig: eljut, kül. vmely kitűzött célhoz, egy meghatározott helyre. Még a sötétség beállta előtt elért egy faluig. A könyvek ma már elérnek a falvakba is. Másnap … elértek zöld Mátra tövébe. (Arany János) Igazában én soha egyszer se értem el a Zsuzsikáék kapujáig. (Móricz Zsigmond) || a. Elér vmit: megérkezik vmely célhoz. Eléri a várost; eléri a partot. Egynéhány hajtók a völgyet elérik. (Fazekas Mihály) Végtére hát elértelek, Édes hazám! tégedet? (Kisfaludy Sándor) Csak Jancsi hiányzott, a sürgöny – úgy látszik – nem érte el. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) Elér vhova: <okoskodás, vitatkozás közben> vmely ponton célhoz jut, v. ideiglenesen megállapodik; kilyukad vhova. Most már kezdem érteni, hova érünk el. (Vas Gereben) || c. tárgyas és tárgyatlan (átvitt értelemben) Elér vmit v. vhova, vmeddig: <változó mennyiség v. dolog> vmely pontig nő v. csökken, v. változása közben eljut vmeddig. Türelmünk elért a végső határhoz. A forgalom elérte csúcspontját. A fagy elérte a –3 fokot. Megérdemli … az ötvenezer forintot és annak kamatait, mely majdnem elérte a tőkét. (Vas Gereben) || d. tárgyas (átvitt értelemben) Elér vmit: bizonyos időpontig él, megér vmit. Magas kort ért el. Elérte a korhatárt. Elérte nagykorúságát. Urak vigan, a tegnap elveszett, A holnapot nem érjük el soha. (Madách Imre) Elér még néném tíz virágnyitást [= virágnyílást] is. (Justh Zsigmond)
5. tárgyatlan (ritka) Még elér vmikor vhova: idejében odaér; nem késik el vhonnan. Még csengetés előtt elért az iskolába. Még jókor a bátyját megvédeni ért el. (Arany János) || a. tárgyas <Indulni készülő v. továbbmenő személyt v. közlekedési eszközt> még idejében a felszállás helyén talál, nem késik le róla. Eléri az autóbuszt, a hajót, a kocsit, a villamost, a vonatot. A vonat már indulni készült, de még elértem az állomáson. || b. tárgyas <Haladó, továbbmenő személyt v. dolgot menet közben> utolér. Ott mennek előttünk, siessünk, hogy elérjük őket. Sarkantyúzd paripádat, Mert elérünk, elhagyunk. (Petőfi Sándor) A nap ment utána a kék egen uszván: Elérte, elhagyta. (Arany János) Szapora léptekkel mennek, elérnek, s lassan előznek egy kis csoportot. (Nagy Lajos) || c. tárgyas (átvitt értelemben, régies) <Személyt> utánamenve, keresés után megtalál. Gertrud! … csak érjem el, torkon fogom. (Katona József) || d. tárgyas (átvitt értelemben) Elér vkit: <ügyességben, képességben> vkivel egyenlő lesz, utoléri, nem marad el tőle. Kitanulja még jobban a duda fortélyát, hogy Lapajt elérje. (Mikszáth Kálmán)
6. tárgyas <Ismert, tudott természeti jelenség, folyamat, időpont> bizonyos előzmények után (hirtelen) bekövetkezve, vhol talál vkit; utolér. Eléri a halál: meghal. Elérte az éjszaka. Útközben elérte a vihar. Haza és szabadság, … ha a csatában a halál eléri, Utószor e két szót mondja ki a férfi! (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Sors> vkit hatalmába kerít, és teljesedik rajta, ha menekülni próbál is előle. Eléri a büntetés, a nemezis, a sors, a végzet; eléri sorsa, végzete. Jókor elért a sors … téged: Halni menél önként, s az felakaszta előbb. (Vörösmarty Mihály) S ha sorsa eléri, egy kivégzett neje akarsz-e lenni? (Jókai Mór)
7. tárgyas (átvitt értelemben) <Célt, eredményt> sikerül megvalósítania. Eredményt, sikert ér el. A műhely 120%-os teljesítményátlagot ért el. A válogatott öt gólt ért el. Elértem, amit ember érhet el: Boldogsággal csordultig e kebel! (Petőfi Sándor) Kevesbet óhajts, s tán elérheted. (Madách Imre) A szónok mindig akkor éri el a legnagyobb hatást, ha olyant mond, amit maga sem ért meg. (Móra Ferenc) 1898-ban … nyugodt polgári módot ért el. (Móricz Zsigmond)
elérés; elérhető; elérő.
