eleség
eleség [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Állati eledel. Fehérjében dús eleség; ® zöld eleség. Kiszórta az eleséget a baromfinak. [Lovad] parádés lovammal Egyazon jászolból kapjon eleséget. (Garay János) Tett eléjök szénát, tett eléjök zabot; A lovak aztán, hogy enni kapnak végre, Elkezdtek röhögni a várt eleségre. (Arany János)
2. (népies, régies) Emberi eledel, ennivaló, élelem. Negyven napig van eleségünk! az utolsók örököljék a bosszúállást. (Jókai Mór) Mi szüksége lenne a halottnak földi eleségre? (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. eleséggyűjtés; eleséghiány; eleségkészlet; eleségtár; eleségvásárlás; 2. madáreleség.
eleséges.
