elesett
elesett [l-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, aki, ami elesett (1). Az elesett asszonyt ketten is segítették talpra állni.
2. Háborúban elpusztult, hősi halált halt <katona>. Az elesett bajtársakat az ütközet helyén eltemették. Elesett hős, puszta árnyék. (Arany János) || a. (ritka) Ragályban elpusztult, megdöglött <állat>. [Az állatorvos] elkezdte examinálni a gulyásokat: … hogy szokták az elesett marhát dezinficiálni. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Nagyon szerencsétlen, nyomorult, vagyonilag tönkrement <személy, csoport>. Elesett család, ember; a felszabadulás előtti parasztság legelesettebb rétege. Egy szegény, elesett gyermekes apa mit is tegyen … (Tolnai Lajos) Az elesett szegény mit kap segítségül az erős és gazdag rokonságtól? … (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, ritka) Olyan, aki, amely vmitől elesett (7); vmitől megfosztott, vminek híjával levő. Rabolni kezdék … A gyámolától elesett hazát. (Petőfi Sándor)
5. Általános gyengeség állapotában levő személy. Kissé elesett ez a beteg. Igen elesettnek látszik. || a. Elesett állapot: az ilyen betegre jellemző á.
II. főnév -et, -je [e, e]
1. Háborúban, ill. harc közben meghalt katona. Az elesettek száma meghaladta a tízezret. A király orvosi most elésiettek, kezök alá venni az elesetteket. (Arany János) A királyi lakból rokkantak kórháza lőn. Az orleáns-i herceg szobrából a frissen elesettek emlékoszlopa. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Elesett (3) személy. A tehetősebbek szép munkát végeztek az elesettek, az árvák érdekében. A szegénynek, elesettnek … minden fáj, ami nyomorúságára emlékezteti. (Tolnai Lajos)
