életerő
életerő [t-e] főnév
Az élő szervezetnek erőfeszítésekben, küzdelemben megnyilvánuló belső képessége, mely által vki, vmi életben maradni, fejlődni, a káros hatások ellen védekezni tud. Életereje teljében. Egyre fogy az életereje. Nincs benne semmi életerő. Én szültelek, álltam Bölcsőtök előtt, Emlőim adának Uj életerőt. (Vörösmarty Mihály) Tán meg is halt volna, egészen elfogyott az életereje, hanem fenntartotta a várakozás. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Közösségben, természetben> feladatok megoldására, képességek kibontakozására, káros hatások legyőzésére képesítő erő, lendület. A demokrácia életereje legyőzi az ellenséget. Nézd, új öröm s újult életerő Száll hegyekre, száll most völgyekre. (Berzsenyi Dániel) Tartósság … életerő csak a népben van. (Kossuth Lajos)
életerejű.
