eleve
eleve [e-e-e] határozószó (választékos)
Mindjárt kezdetben; már előre. (Nyomósítva:) Jó eleve. Ez eleve elhibázott (dolog). Már eleve megmondtuk. Hisz tudhattam akkor s tudtam jó eleve, hogy nincs szerelmének mélysége és heve. (Arany János) Egy … négyszögű árokkal készített helyecske volt a hegyoldalban, melyet a falu építésekor eleve kimértek temetőnek. (Jókai Mór)
