elfoglal
elfoglal tárgyas ige
1. <Hadászati tárgyat, területet> fegyverrel, erőszakkal v. csellel az ellenségtől elvesz, hatalmába kerít. A csapatok újabb területeket foglaltak el. Elfoglalták az ellenség fővárosát. Titkon [kell] elfoglalni minden őrhelyeket, Fegyver alá venni az őr vitézeket. (Arany János)
2. <Tárgy, dolog, személy vmely helyet, teret> saját terjedelmével, elhelyezkedésével v. vminek az elhelyezésével betölt, más vmi, vki elől elvesz. A mosógép alig foglal el helyet. Ez az asztal elfoglalja az egész szobát. Nem foglalok el sok helyet? A leíró részek sok helyet foglalnak el a műben. Bútoraival elfoglalja az egész lakást. A völgy legközepét gömbölyű tengerszem foglalá el. (Jókai Mór) Összegombolyodott, mint a sün, hogy minél kevesebb helyet foglaljon el. (Kosztolányi Dezső) Részeg társaság elfoglalja széltében az egész járdát. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Vmilyen helyet foglal el vmiben: vmilyen szerepet tölt be, vmilyen fontossága van, vmilyen hely illeti meg vmiben. Vörösmarty művei előkelő helyet foglalnak el a magyar irodalomban. A szerelem fontos helyet foglal el érzésvilágában. Kedvese emléke nagy helyet foglal el szívében.
3. <Személy meghatározott helyet> a maga céljára igénybe vesz, ill. ott elhelyezkedik. Elfoglalja a fülkét. A kíséret a terem két oldalán elfoglalta helyét. Az előadás megkezdésekor a közönség elfoglalta helyét. Azt a helyet foglalta el, melyet kijelöltek neki. A fogadó tele vala emigránsokkal, s három szoba éppen akkor ürüle. Egy óra múlva elfoglalhatánk. (Kazinczy Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Vki, vmi elfoglalja (méltó, megillető) helyét (vhol, vmiben): hozzájut ahhoz, hogy azt a szerepet játssza, azzal a fontossággal, megbecsüléssel bírjon, mely őt megilleti. A munkásság elfoglalta méltó helyét az állam vezetésében. Mikor foglalja el zenénk az őt megillető helyet a magyar oktatásban? Visszamegyünk az elhagyott világba, … s elfoglaljuk azt a helyet, ami bennünket rangunk szerint megillet. (Jókai Mór) || b. Elfoglalja vkinek a helyét: szándékosan v. véletlenül arra a helyre áll, ül, fekszik, amely mást illet meg, másnak van fenntartva. Bocsánat, az én helyemet foglalta el. Az egyik munkatárs hiányzik, Károly elfoglalta a helyét. A bőgője mellől feldűle Izráel, | Helyét alattomban Éris foglalá el. (Csokonai Vitéz Mihály) || c. (Had)állást foglal el: <sereg> ütközetre készen, terv szerint elhelyezkedik vhol. Napóleon csapatai a síkságon foglaltak el kedvező hadállást. || d. (átvitt értelemben) Vmilyen álláspontot foglal el: vmilyen álláspontra helyezkedik, vmilyen álláspontot magáénak vall. || e. (átvitt értelemben) Vmilyen pártállást foglal el: vmely (politikai) párthoz csatlakozik, áll; politikailag állást foglal.
4. <Állást, tisztséget, helyet> elfogad, s ténylegesen megkezdi a vele kapcs. tevékenységet. Elfoglalja állását, katedráját, hivatalát; elfoglalja az elnöki széket: a) az elnöki székbe ül; b) (átvitt értelemben) az elnöki tisztség gyakorlását megkezdi; elfoglalja a trónt: trónra lép, uralkodni kezd. Uralkodás végett elfoglaltad a királyi széket. (Petőfi Sándor) Midőn hivatalát elfoglalta, egy nagy ebédet adott. (Mikszáth Kálmán)
5. <Vkinek idejét> vmi, vki betölti, igénybe veszi; bizonyos időre állandó tennivalót ad neki. Minden percemet elfoglalja a készülés. Egész vasárnapját elfoglalta a javítgatás. [A katonai kiképzés] elfoglalta napja legtöbb óráját. (Jókai Mór) || a. Vkit elfoglal vmi, vki: vmi, vki elfoglalja vkinek az idejét; tennivalót ad vkinek, ill. más dolgoktól elvonja. Nagyon elfoglalja a gyerek. Zavaros volt az előadása. Nagyon elfoglalta valami. (Ambrus Zoltán)
6. Vki elfoglalja magát vmivel: vmiben a maga számára tennivalót talál, vmivel foglalatoskodva eltölti az időt és ily módon elvonja magát más dolgoktól. A gyerek elfoglalja magát a játékkal. || a. Vmivel el van foglalva: vmit csinál, ami idejét és figyelmét igénybe veszi, leköti. A táj nézésével volt elfoglalva, s közben vihar kerekedett. Ne zavard, nagyon el van foglalva. Nagy küzdés fog ránk várni … És olyan időben nem jó, ha valaki a szívével van elfoglalva. (Jókai Mór) [Mátyás király] egyszer a törökkel volt elfoglalva, máskor a furfangos Fridrikkel hadakozott. (Mikszáth Kálmán) Veres … gondolataival volt elfoglalva. (Móricz Zsigmond) || b. El van foglalva: dolga van, nem ér rá. Egész nap el van foglalva.
elfoglalás; elfoglalhatatlan; elfoglalható; elfoglaló.
