elhibáz
elhibáz tárgyas ige
1. <Vmely tevékenységet, munkát> rosszul végez el, rosszul hajt végre, ill. végzése közben hibát követ el. Elhibáztuk a számolást; elhibázta a varrást, az öntést, az írást. || a. Hibásan, rosszul készít el vmit. A szabó elhibázta a ruha nyakát.
2. Nem úgy v. nem oda irányít vmit, ahová szerette v. kellett volna. Elhibázza a lövést, a rúgást, a tizenegyest, az ütést. Elhibázza a lépést: a) nem úgy v. nem oda lép, ahová akart v. kellett volna. Elhibázta a lépést, kificamította a bokáját.; b) (katonaság) a többiek lépésétől hibázva eltér; eltéveszti a lépést. || a. Nem talál el vkit v. vmit. Elhibázta a célt. Nehogy elhibázd a nyulat. Elhibázza Toldit, mint előbb, a dárda. (Arany János) Szabolcs a hercegnének akarta átengedni a lövést, és az asszony elhibázta a bakot. (Herczeg Ferenc)
3. (ritka) <Utat> eltéveszt.
4. (átvitt értelemben, választékos) <Vki az életét, ill. vmely az életre kiható lépést> helytelen választással, döntéssel, intézéssel elront. Elhibázta az életét. Elhibázta a házasságát. Minden ember szerencsés lehet, csak az első lépést el ne hibázza. (Tolnai Lajos) Ön meg van győződve, hogy nem folytathatja az életet, mert alapjából elhibázta. (Herczeg Ferenc)
5. (népies, bizalmas) Tévedésből elcserél, összetéveszt vmit. Elhibázták az orvosságot, mindenik a másikét akarta megenni. (Vas Gereben)
elhibázás; elhibázgat; elhibázható; elhibázó.
