1. Olyan <személy>, akit vmely bíróság vétkesnek talált, és rá büntetést szabott ki. Az elítélt gonosztevő, sikkasztó, tolvaj. Az elítélt fiatalember büntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették.
2. Olyan <személy, megnyilatkozás, magatartás>, akit, amelyet vki, vmi erkölcsi v. más szempontból elítél(t), hibáztat(ott). A közvélemény szemében ő elítélt egyén. Az egyesektől elítélt nyilatkozat feltűnést keltett. Előttem elítélt ember, ki csak eladni jött a világra. (Vas Gereben)
II. főnév -et, -je [e, e] Elítélt (I), többnyire halálra ítélt személy. Az elítéltek kegyelemért folyamodtak. Az elítélt védője kegyelmi kérvényt nyújtott be. Az elitéltek bátran léptek oda A hóhér elébe, a szörnyű vérpadra. (Petőfi Sándor) Behunyta a szemét, mint az elítélt a tőkén. (Mikszáth Kálmán)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.