eljár
eljár ige
I. Többször elmegy.
1. tárgyatlan <Személy> tartózkodási helyét elhagyva többször v. rendszeresen eltávozik vhonnan. Eljár hazulról. || a. tárgyatlan Vhova többször v. rendszeresen elmegy. Eljárok hozzájuk. Nyáron eljár a temetőbe a férje sírjához. Színházba is alig jár el. Naponta eljár a tanfolyamra. Vidéki orvos volt, autón járt el betegeihez. Úgy éli … napjait, mint egy herceg, eljár télen át Budapestre vagy a Rivierára. (Mikszáth Kálmán) Az a kis fiú jár el hozzám Mostanában …, Aki voltam. (Ady Endre)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) <Hír> többször eljut vhová. Hozzá csak a hős diadalainak a híre járt el. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Gondolkozás, figyelem> elkalandozik, vhol másutt jár. Így eljárt az esze, míg a többiek tomboltak és ordítottak. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyatlan (ritka) <Személy vhol v. vmely ügyben> több helyre elmegy és így tevékenykedik v. vmit elintéz. || a. tárgyas (régies) <Több személyt> sorjában felkeres, kül. hogy pártfogásukat kérje. A jámbor takácsok és szűrszabók … előre eljárták mindezen urakat. (Jókai Mór) Csejthyné … nagy buzgón maga járta el az aláírókat. (Tolnai Lajos) || b. tárgyas (régies) <Vmely ügyet> után(a)járással elintéz. Ha valamit tett érettem, ezerszeresen ledolgoztatta. Most is, rendezzem a termeket, intézkedjem a vendéglősökkel, … járjam el a szállások ügyét. (Tolnai Lajos)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) Eljár vhogyan (vmiben): vmilyen módon intéz, végez vmit. Vhogyan eljár vkivel szemben: vhogyan viselkedik vele szemben; vele kapcsolatos cselekvése vmilyen(nek) minősíthető). Így v. úgy kell eljárni; ügyesen, okosan jár el. Méltányosan járt el veled szemben. A tavaszi vetésnél különös gondossággal kell eljárni. Összesúgnak-búgnak … Mily istentelenség Forog elméjökben, Hogy alattomban kell Eljárniok ebben? (Petőfi Sándor) Munkájában erélyesen járt el. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, hivatalos v. választékos) Hivatalosan intézkedik, hivatalos ügyeket elintéz. Eljár vki ellen: <bíróság, rendőrség> vizsgálatot rendel el vki ellen, v. a szükséges, rendsz. büntető jellegű intézkedéseket foganatosítja; eljár vkivel szemben: hivatalos intézkedés(eke)t tesz vki ellen, vkivel szemben. Helyesen járt el. A cári rendőrség nagy kegyetlenkedéssel járt el a munkássággal szemben.
II. Járni képes; bizonyos ideig huzamosan jár.
1. tárgyatlan Eljár vhol: többször elmegy vhol. Eljárhat v. el tud járni: járás közben elfér vhol. Eljártam a házuk mellett. Könnyű ott eljárni. Itt kényelmesen eljárhat az ember. Megnyíltanak a sorok, és ő, Mint az eső villám, szaporán eljára közöttök. (Vörösmarty Mihály) [A szikla-szoros] itt már oly tág volt …, hogy ketten is eljárhattunk benne egymás mellett. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Vmely eszköz> rendszeresen áthalad vmin, vhol. A francia temető nagyobb volt, mint a magyar. Most már a szántóvas jár el mind a kettő fölött, s nincs síremlék az útjában, amit kikerülgessen. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan Eljár vhogyan: hajlandó v. képes hosszabb ideig is kedvezőtlenebb körülmények közt járni. Eljár vmilyen ruhában: szégyenkezés v. feltűnés nélkül hord vmilyen ruhát. Eljár ő gyalog is. Eljárok én így is. Évekig eljár abban a ruhában. || a. tárgyatlan (ritka) Eljár a maga v. a saját lábán: a) elég erős arra, hogy támogatás nélkül járjon; b) (átvitt értelemben) elég fejlett, alkalmas arra, hogy egymagában is sikerrel szerepeljen, megállja a helyét. Technicád, költői nyelved saját lábán is eljár, nincs szükség útbaigazításra. (Arany János)
3. tárgyas (népies, régies) <Utat, nagyobb területet> bejár, végigjár. Eljárta kend az utcákat? (Vas Gereben) El kell járni a jányos házakat. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyas <Vmely táncot> eltáncol. Eljárta a csárdást.
5. tárgyas (ritka) Járásban elkoptat. Eljárta a cipőjét. (átvitt értelemben, túlzó) (Majd) eljárja a (két) lábát: nagyon sokat jár, teljesen kifárad a sok járásban. Mernék fogadni, hogy két lábát térdig eljárja. (Vas Gereben) Majd eljártam a két lábamat. (Jókai Mór)
6. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Gépi szerkezet> bizonyos ideig működik. Ez az óra eljár egy hónapig is. A gép forog, … Év-milliókig eljár tengelyén. (Madách Imre)
III. tárgyatlan Kedvünk ellenére jár, mozog.
1. <Vkinek a keze v. beszélőszerve> nagyon hamar, a kelleténél korábban működik. Eljár a szája v. (ritka) a nyelve: a) titkot kifecseg, felhatalmazás nélkül elmond olyasmit, amit nem kellett volna; b) meggondolatlanul, a kelleténél őszintébben nyilatkozik; könnyen v. hamar eljár a keze: nem sokat gondolkozik, hogy megüssön-e vkit. Megbocsáss, ha koldus Létemre szóltam és eljárt a szám. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Egy diplomatának mindig józannak kell lennie: különben könnyen eljár a szája. (Herczeg Ferenc)
2. <Idő> elmúlik. Eljárnak az évek; eljár az idő; eljár az idő vki felett: megöregszik vki; eljár az idő vmi felett: régi már, ezért avult, kopott. Menjünk, mert eljár az idő. (Vörösmarty Mihály) Eljár az idő … a gyerekek fölött is. (Mikszáth Kálmán) Ó, asszonyok, az élet gyorsan eljár. (Juhász Gyula)
eljárogat; eljáró; eljárt.
