elkeserít
elkeserít tárgyas ige
1. Elkeserít vkit v. elkeseríti vkinek a szívét, lelkét: <körülmény> személyt nagyon keserűvé (I. 4), háborgóvá tesz. Ez a bánásmód elkeserítette. Emlékeim … szívemet elkeseríték. (Eötvös József)
2. (ritka) Megkeserít. Csupa középszer, unalom, gonosz szürkeség, csak arra valók, hogy elkeserítsék az életét. (Karinthy Frigyes) No az a szegény anyátok, meg is bolondulna veletek. Mit fog az csinálni, ha ezek a nekiszilajodott vadállatok elkeserítik az életét. (Móricz Zsigmond)
elkeserített; elkeseríthető; elkeserítő.
