elkezel
elkezel ige (bizalmas)
1. tárgyas Elkezel vmit: a) elvégzi vminek (pl. jegynek, bérletnek) a kezelését; kezel (5). Tessék a jegyem, még nem kezelte el; b) ezt a kezelést rosszul, hibásan végzi el. A kalauz elkezelte a jegyemet. || a. tárgyas (ritka) Elkezel vkit, vmit: <orvos> vkinek kezelése közben műhibát követ el, tévesen, hibásan kezel vkit v. vmely betegséget.
2. tárgyas <Értéket, vagyont> rosszul, lelkiismeretlenül kezelve elherdál, eltékozol v. ellop. Elkezelték az egész hasznot. Az öreg Majornoky elkezelte a vármegye pénzeit. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas Vmit a vele való foglalkozás, bánás közben elcsen. A tejet a béresné titokban kezeli el a kulcsárnétól. (Jókai Mór)
3. tárgyas Vmit hosszabb időn át hozzáértően, ill. nyugodtan, nagyobb zökkenők nélkül kezel. Nézd, már egész ügyesen elkezeli a gépet.
4. tárgyas <Orvos beteget, ill. betegséget> hosszabb ideig kezel. Hónapokig elkezeli a beteget, a sebet, mégsem gyógyul.
5. tárgyatlan (ritka, bizalmas) <Elváláskor, elbúcsúzás jeléül> kezet fog. Barátságosan elkezeltek.
elkezelés; elkezelhető; elkezelő; elkezelt.
