ellebeg
ellebeg tárgyatlan ige
1. Vmi lebegve elhalad vhol, távolodik vhová, eljut vmeddig. Egy pillangó mellette lebegett el. Már a hullám tele combjait éré, Pajkosan ellebegett hajló ágyéka körűl is. (Vörösmarty Mihály) Füvetlen fátlan puszta S vad erdős rengeteg Szép panorámaképen Előttem ellebeg. (Petőfi Sándor) || a. (irodalmi nyelvben v. gúnyos) Vki lebegve (5) elhalad; ellejt (1). Új ruhájában kackiásan ellebegett a korzón.
2. Bizonyos (rendsz. hosszabb) ideig lebeg, lebegve marad. A felengedett léggömb órákig ellebeg.
ellebegés; ellebegett; ellebegő.
