ellenes
ellenes [e-e-ë] melléknév és főnév (költői, régies)
I. melléknév -en [e] Ellenséges. Etele az ily szót látszik vala unni … Ellenes indúlat percenetig [= egy percig] vívja: Jőjenek – így végzé – mikor ismét hívja. (Arany János)
II. főnév -e [e] (csak birtokos személyraggal) Ellenség. Ellenesit bátran vagdossa Orontes. (Vörösmarty Mihály)
ellenesség.
