ellenfél
ellenfél főnév ..felet v. (ritka) ellenfélt, ..fele
Olyan személy <a másik fél szempontjából>, aki vmely elvi v. gyakorlati kérdésben szemben áll v. szembehelyezkedik vkivel v. vmivel, és küzd azért, hogy a maga felfogását a másikkal szemben érvényre juttassa. Egyenrangú, komoly, méltó, nemes ellenfél; az ellenfelek: a két szemben álló fél; méltó ellenfelére talált. Széchenyi ellenfele volt Kossuthnak. A tanári testületben sok ellenfele volt, de nem volt egy ellensége sem. || a. Olyan személy, csoport, közösség <a másik fél szempontjából>, aki, amely azért küzd, hogy egy másik személyt, csoportot, közösséget vmilyen helyen v. helyezésben megelőzzön, ill. hogy a másikat legyőzze. Földre ® küldi ellenfelét. A döntőben egy néger volt az ellenfele. Labdarúgócsapatunk nehezen bírt ellenfelével. A vívók kezet fogtak ellenfeleikkel. Ez az ember az egyik választáson ellenfele volt. Hallod-e Dobó István! Régi ellenfeled köszönt: Arszlán bég. (Gárdonyi Géza) || b. (jogtudomány) <Perben> az egyik féllel szemben álló fél (5). Az ellenfél jogi képviselője.
