elleni
elleni [e-e] melléknév
1. (csak főnév után) Vmi, vki ellen való, irányuló, viselt v. folytatott <tevékenység>. ® Élet elleni bűncselekmény; a tüdővész elleni védekezés; a kizsákmányolás elleni harc. Győzelemmel tér meg István, a szent király, a besenyők elleni hadjáratból. (Arany János) A legyek … még nem vonultak fel az ember elleni irtó harcukra. (Nagy Lajos)
2. (költői, régies) Olyan, ami az ellenségé; az ellenséghez tartozó, arra jellemző; ellenséges. Áll egyedűl Árpád … Nézi körűl a sík tájékot, az elleni tábort. (Vörösmarty Mihály)
