ellenszenves
ellenszenves [e-e-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
Ellenszenvet keltő. Ellenszenves arc, ember; ellenszenves megbízatás, munka. Nemcsak rút volt ez a teremtés: elidegenítő volt, határozottan ellenszenves volt. (Kosztolányi Dezső) A hideg lelte, már megint milyen iszonyú s ellenszenves dolgot kell csinálnia. (Móricz Zsigmond)
ellenszenvesség.
