előbbi
előbbi [e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami elmúlt, ami előbb történt, s aki, ami már nem az, nem olyan, nem ott van, mint előbb volt. Az előbbi állapot; az előbbi főnökök; az előbbi helyzet; vminek az előbbi helye. || a. A jelenlegihez időben legközelebb eső, múltbeli, a jelenlegit közvetlenül megelőző; az iménti. Az előbbi felszólaló; az előbbi határozat. Az előbbi viselkedésed furcsa volt. Édes néném, ha nyughatatlan elmével írtam az előbbi levelemet, ezt szomorúsággal írom. (Mikes Kelemen) Bencének ez a kép egy betűt se mondott, Sőt tán még nevelte az előbbi gondot. (Arany János) Palojtay István uram követe áll most maga előtt, akit azzal bízott meg küldője, hogy … bocsánatot kérjen előbbi tréfás kifejezéseért. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ek [e]
1. <Utalásban:> a legutoljára említett személy, állítás, esemény, vélemény; az, akit, amit vki az előbb említett, elmondott. Az előbbiből következik; az előbbiekhez csatlakozik; az előbbiekre visszatérve; az előbbieket figyelmen kívül hagyva. Bánom is én! – szólt az előbbi. (Eötvös József)
2. (film, színház) Az előbbiek: <jelenetekre tagolt színpadi mű szövegében> azok a szereplők, akik már az előző jelenet végén is a színen voltak.
