előnyös
előnyös [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Előnyt, hasznot, nyereséget adó, hozó, azzal járó; kedvező. Előnyös állapot, béke, csere, feltétel, helyzet, javaslat, körülmény, vétel; előnyös volna, ha …; előnyösen vásárol vmit; előnyössé válik. Ő volt köztünk a legelőnyösebb helyzetben.
2. Olyan, ami vkinek, vminek előnyét (3) megmutatja, és megfelelőnek, kívánatosnak tünteti fel. Előnyös tulajdonság; előnyös oldaláról mutatkozik be. A legelőnyösebb színben mutatta magát. A selyem-ihrám [= török lepel] a női idomokat előnyösen tüntette ki. (Jókai Mór) Sokkal csinosabb, mint gondoltam. Használ neki ez az előnyös világítás. (Móricz Zsigmond)
előnyösség.
