előszöri
előszöri [e] melléknév (régies, irodalmi nyelvben)
Első ízben való, történő. Az előadás jóval sikerültebb, mint az előszöri. (Vörösmarty Mihály) Mondom, leányom, nem örültem meg jobban annak előszöri hallatára, hogy figyermek, mint midőn először látám, hogy férfiúnak bizonyította be magát. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
