elrepít
elrepít tárgyas ige elröpít
1. (ritka) Elrepít vmit: hagyja, engedi, hogy vmely madár elrepüljön. Ügyetlen volt, és elrepítette kezéből a verebet.
2. <Kisebb tárgyat> elhajít, eldob. Messzire elrepítette a követ. || a. (ritka) <Nyílvesszőt> kilő. A nagy fiú mihelyt lövésre kapta a madarat, elrepítette nyilát. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Közlekedési eszköz, ló> nagy sebességgel elvisz, elszállít vkit vhová. A vonat elrepítette a fiút nagyszüleihez. Az én két lovam úgy elrepített volna minket, hogy porunk se marad itt. (Móricz Zsigmond)
elrepítés; elrepített; elrepítő.
