elsimít
elsimít tárgyas ige
1. <Felületen, főleg talajon levő egyenetlenséget> simítva eltüntet. Elsimítja homloka redőit, ruhája ráncait. Boronával elsimítja a felszántott földet. A két beduin elsimítá maga előtt a földet. (Jókai Mór) Lehajol, és a legény patkójának a nyomát szépen elsimítja mezítlábbal. (Móricz Zsigmond) || a. (népies) <A falra kent nedves sarat, vakolatot v. a földes szoba ledöngölt földjét> egészen simává teszi. Az asszony elsimítja a szoba ledöngölt földjét. A tapasztást nem simította el jól.
2. <Vmit, rendsz. hajat> simító mozdulattal eltávolít, félrehajt vhonnan. Elsimítja szeméből a haját. Elsimítja neje homlokáról az omlatag hajfürtöket. (Jókai Mór) A leány elsimított valami nem létező dolgot a homlokáról. (Petelei István)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Elsimít vmit: úgy intézi a dolgokat, hogy vmely kellemetlen v. botrányos ügy következmények nélkül maradjon v. ki ne tudódjék; eltussol. Elsimítja a dolgot. Ezt az ügyet nem lehet elsimítani. [Gertrúdisnak] érdekében van a történt botrányt elsimítani. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Társas érintkezésben felmerülő zavaró mozzanatokat> kibékítő megoldással eltüntet. Elsimítja az ellentéteket. Minden nézeteltérést elsimít. Ennek az egy nőnek … sikerült a legingerültebb vitákat elsimítani. (Jókai Mór)
elsimítás; elsimítható; elsimító; elsimított; elsimíttat.
