elsüllyeszt
elsüllyeszt tárgyas ige, (régies) elsűlyeszt
1. Okozza, eredményezi, hogy vmi elsüllyed(jen) (1, 1a). Elsüllyeszti a csónakot, a hajót, a tengeralattjárót. Az ellenség elsüllyesztett két cirkálót. A földrengés szigeteket süllyesztett el. El is sülyeszténk Tiz vagy tizenkét ellenes [= ellenséges] hajót. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Vmibe beletesz, beledug, vminek a fenekére tesz vmit. Elsüllyeszt vmit a láda fenekére, a zsebébe. A tudós … a száz aranyat … elsüllyeszté a zsebébe. (Jókai Mór) || a. (rosszalló) <Ügyiratot, okmányt, levelet> szándékosan úgy eltesz, hogy nem kerül elő, nem találják, s a vele kapcs. ügyet nem lehet elintézni. Elsüllyesztették a kérvényemet.
3. <Esküdözésben, átkozódásban, szitkozódásban:> eltüntet, megsemmisít; elnyel (3). Az isten süllyessze(n) el! Oh, hogy a föld akkor el nem sülyesztette! (Arany János)
elsüllyesztés; elsüllyesztet; elsüllyesztett; elsüllyeszthető; elsüllyesztő.
