elszíntelenedik
elszíntelenedik tárgyatlan ige
1. <Anyag, tárgy> eredeti v. természetes színét elveszti, színtelenné válik. A ruha a napon elszíntelenedik. A festés elszíntelenedik. || a. <Arc> eleven színét elveszítve, sápadt, fakó lesz. Elszíntelenedett az arca.
2. (átvitt értelemben, választékos) Színes (I. 4), hangulatos elemeit elveszítve színtelenné (3) válik vmi. Stílusa elszíntelenedett. A film a vége felé elszíntelenedik.
elszíntelenedés; elszíntelenedett; elszíntelenedő.
