eltemet
eltemet tárgyas ige
1. <Halottat, vkinek a hamvait, ritk. élőt> sírba téve elföldel, ill. kriptába zárja s átadja az enyészetnek. A szerencsétlenség áldozatait eltemették. Elevenen eltemették. Hamvait urnába tették és eltemették. [A pestis] ocsmány nyavalya …; reggel jól vagyon az ember, estve felé megbetegszik, és harmad napjára eltemetik. (Mikes Kelemen) Itt halok meg. E setét erdőben A szomszéd pór eltemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Nevemet | hibátlanul írják fölébem, | ha eltemet, ki eltemet. (József Attila) || a. Vkit az eltemetéssel végleg elveszt. Ezt bizony csak az tudja, aki apját, anyját eltemette. Ma temettem el két vitéz gyermekemet. (Arany János) Évtizedekig élt még, és sok nálánál fiatalabbat, erősebbet temetett el. (Kosztolányi Dezső)
2. Vmi eltemet vkit, vmit: nagy tömegével ráhullva elfödi, betakarja; maga alá temet, betemet. A lezuhanó kőtömeg nyolc bányászt eltemetett. A homokvihar egész falvakat temetett el.
3. (választékos) Elfed, ill. elrejt vmit. Könyvekkel rakott állványok temették el a falakat. (Jókai Mór) Az édes tagoktól meleg Selymekbe eltemetem orcám. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) Eltemeti magát: elrejtőzik, elbújik a világ elől. Te szerencsétlen gyermek: nem tudod, hogy eltemeted magad? (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) <Élményt, érzést, megnyilatkozást> nem enged megnyilvánulni, kifejeződni, nyilvánosságra kerülni; elrejt, visszafojt, megszüntet. Eltemeti a titkot: soha nem beszél róla. Ez a titok jól el van temetve nálam. Eltemeti a haragot: megbocsát vkinek, kibékül vele. Legyen békesség, temessük el a haragot. Ah, nékem is van egy titkom Szívembe rejtve! | Nem szabad azt kimondanom: El van temetve. (Berzsenyi Dániel) Eltemetni való Mindig akadt bánat. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) <Ügyet, tervet, alkotást> a nyilvánosság, az érvényesülés elől elzár; elás. El akarják temetni a javaslatot. A cenzura a Bánk bánt egy időre eltemette.
Szólás(ok): ld. kutya.
eltemetés; eltemetett; eltemethető; eltemető; eltemettet.
