1. <Főképp ruhaneműt> darabokra tép; elszakít, szétszakít. Eltépte a ruháját. Eltépte a vásznat a sebre kötésnek. Elolvasás után eltépte a levelet. A vörös barát … eltépi … szőrkötelét, … földhöz vágja … a kámzsát. (Eötvös Károly) Hatszor tépte el már, amit írt, újra kezdte mindig. (Ady Endre) || a. (költői, régies) <Vadállat> szétmarcangol vmit, vkit; széttép. A tenger szörnyei Tépjék el testemet. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) <Erkölcsi köteléket, gátlást> erőszakosan megszüntet. Eltépett minden szálat, mely a múlthoz kötötte. Eltépek önként mindent, ami köt. (Vörösmarty Mihály) Minden alvó indulat eltépte fékeit szívében. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Eltépi magát: kitépi magát vhonnan. (Gábor nagy erővel eltépi magát.)Isten veled! (Szigligeti Ede)
3. (irodalmi nyelvben) Letép. E gyermek az enyém: Ki tépi őt el az anyakebelről! (Madách Imre)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.