eltér [2]
eltér [2] tárgyatlan ige (tájszó)
1. Van elég hely a számára vhol; elfér vhol. Ez a sok bútor nem tér el ebben a kis szobában.
2. Eltér vkitől: megfér, összefér vele, békében él mellette. Térj el tőlem, te!: ne kötődj velem. Férjünk össze szépen: Térjünk el egymástól, édes feleségem! (Arany János)
