eltör
eltör tárgyas ige
1. <Törékeny, törhető anyagot v. tárgyat> leejtve, kemény tárgyhoz ütve darabokra tör. Eltörte a poharat. Eltörte a szemüvegét. Egy ügyetlen mozdulat eltöri az etruszk vázát, és … vége a szerelemnek. (Ambrus Zoltán) || a. Vmit nyomással, hajlítással, feszítéssel két v. több darabra tör. Eltörte a pálcát. Eltörte a krétát két darabra.
2. <Emberi v. állati testrészt, főleg vmely végtagot> annyira megüt, hogy a csontban törés keletkezik. Eltöri a kezét. Eltörte a gerincét. Lukács … félkezére sánta, – ahogy ő mondja. Eltörték a télen a karját egy lakodalomban. (Gárdonyi Géza) || a. (népies) <Kíméletlen elveréssel való fenyegetést kifejező szókapcsolatokban.> Eltöröm a csontját, ha ide mer jönni! Eltöröm a kezedet v. a karodat, ha még egyszer hozzányúlsz! Eltöröm a lábukat, ha letapossák a palántáimat!
eltörés; eltörhetetlen; eltörhető; eltörő; eltört.
