eltörődik
eltörődik tárgyatlan ige (választékos)
<Nehéz munkában, küzdelemben v. más ok miatt> nagyon elfárad, kimerül. Eltörődött a hosszú úton. A sok baj miatt eltörődve, az öregség súlyos terhe alatt is roskadozva, hosszas ideig sínylődve fekvő beteg volt. (Táncsics Mihály) Bezzeg nem busultak ám az ősi házban, Szintén [= szinte] eltörődtek az evés-ivásban. (Arany János)
eltörődés; eltörődő; eltörődött.
